Kétnapos meghívást kapott a Magyar Bor Akadémia tagsága, hogy a Mátrai és az Egri borvidékeket bejárva átfogó képet alkothassunk az ott folyó munkáról, hogy ismerkedjünk a helyi borászokkal, borkultúrával. A szervezésért külön köszönet illeti Kovács Zitát – Sol Montis Borászat, Mátrai borvidék – és Lamport Józsefet – Thummerer Pince, Egri borvidék –, s az MBA eseményen részt vevő tagjait.
A jó hangulatban megkezdett utazás első állomása Nagyréde, a Scharioth Birtok, ahol Nyilas Ilona, a borvidék elnöke fogadott, aki elmondta, a Mátra fiatalos, lendületes borvidék, sok új borászattal, s ebben a Scharioth Birtok szereplése pozitív hatású a borvidékre, a tulajdonosok elkötelezettek a mátrai borok iránt, borvacsorákon, bemutatókon népszerűsítik, s mellette szenvedélyes borgyűjtők.
A kastélypark bejárását követően Kovalcsik Krisztián invitált parksétára, majd borkóstolóra. A borász szakember elmondta, a 3500 fős nagyközség idén 750 éves életében mindig nagy szerepet játszott a bor. Hogy mindezt gyakorlati oldalról is bemutassa, a Bárdos Pincészet – ahol maga is tevékenyen részt vesz a borok megszületésében – és a saját boraiból tartott bemutatót. Míg Bárdosék évi 300 ezres palackos tételeit elsősorban a reduktív technológia jellemzi, a Kovalcsik borok – évi 10-20 hektoliter – jellemzően évjáratosak.
„Az Irsai Olivért igényli a fogyasztó közönség, s bár borász számára nem ez jelenti a csúcsot, ki kell elégíteni a piaci igényt”- fogalmazta meg Kovalcsik Krisztián, hogy borai zöménél sur lie technológiát alkalmazza. Kedvence a Sauvignon blanc, aminek több arcát – reduktív és hordóban érlelt – mutatta be. Míg a 2020-as érlelt tétele már piacon szerepel, a 2021-es még kezelés alatt áll. Mint elmondta, az évek alatt különleges illatok jönnek elő a borból. Csak dongapörkölt hordókat használ, melyeket 4-5 töltés után lecserél. Igyekszik alacsony kénszintet tartani, de nem ért egyet a nulla kénszinttel. Kovalcsik Krisztián nem tartja magát kézműves borászatnak, de kézművesként kezeli a borokat. A kiváló 2020-a Chardonnay-t egy azonos évjáratú Kékfrankos követte, mintegy bizonyítva a borvidék sokszínűségét. A 40 éves ültetvényből származó késői Hárslevelűje közel két hónapon keresztül erjedt, élesztőhártya alatt, ennek is köszönheti egyedi íz- és illatvilágát.
A Mátrai borvidék az adottságaihoz képest még mindig ismeretlen, pedig egyre több kiváló termelő teszi láthatóvá. Ilyen a gyöngyöstarjáni Sol Montis Borászat, amely igazi, kísérletező kedvű családi vállalkozás. Nem véletlen, hogy a több, mint 100 hektáros ültetvényében a hagyományos fajtákon túl Viognier, Sangiovese, Tempranillo, Malbec is megtalálható. Mint Kovács Zita elmondta, a Pinot noirnak elengedték a kezét, mert a meleg, száraz klíma nem kedvez a fajtának. A Syrah az egyik kedvenc, amiből 2012-ben készült az első tételük, feketeribiszke szörp ízvilággal, s ahogyan idősödik az ültetvény, úgy szelídül. Igazi bisztro bornak tartják. A Fajzat – Tempranillo+Merlot+Cabernet franc házasítás – kapcsán elmondta, amit a klímaváltozás miatt elveszítenek a fehérboroknál, megnyernek a vörösöknél.
Az igényes környezet, a lenyűgöző táj már önmagában megérne egy misét. A korszerű üzemet bejárva felhívta a figyelmet, hogy napelemekkel, hőszivattyú alkalmazásával igyekeznek a fenntarthatóságot megvalósítani. Egyre népszerűbb a fogyasztók körében a bag in boksz kiszerelés, amiből 1500 hektolitert visznek piacra.
S, hogy a kultúra se maradjon el, megtekinthettük a Gyöngyöstarjáni Falumúzeumot, ahol a Nagyik Egyesülete teremtett – korukat meghazudtoló módon – pezsgő hangulatot az általuk készített húzott rétes mellé. Nem véletlen, hogy többünk is beszállt a nótacsokorba s táncra is perdültünk.
Az este más Egerben, és a Juhász Testvérek Pincészetében várta a társaságot. Farkas László, borvidéki elnök köszöntőjében elmondta, a hazai és nemzetközi megmérettetésekben egyre jobban szerepelnek a Bikavérek. Házigazdánk, Juhász Ádám kiemelte, édesapja és nagypátyja 1996-ban alapította a pincészetet, aki autodidakta módon tanulták a borászatot. A ma mintegy 400 hektár termését – aminek fele saját tulajdonban van – feldolgozó vállalkozás egyre ismertebb a fogyasztói körökben. Egerszalókon 2016-ban vágtak bele egy 2,5 milliárd forintos fejlesztésbe, aminek eredményeként megszületett egy modern feldolgozó üzem. Mindez a koncentráció és a hatékonyság növelésének jegyében.
„Eger hűvös borvidék, ami egyszerre jelent hátrányt és lehetőséget. Az itt születő borok akár 10-20 évig is érlelhetők”- hangsúlyozta a fiatal szakember, aki 2015-ben érkezett haza Dél-Afrikából, hogy bekapcsolódjon a családi vállalkozásba. A Rizlingszilváni és a Zenit – akár pezsgő alapnak is – még mindig fontos számukra, elődeik ebből finanszíroztak a nagy vörösborokat. A Pincészet első Egri csillaga 2010-ben készült el, népszerűségét jelzi, hogy Egerből mára egymillió palack kerül az üzletek polcaira, aminek 10 százaléka tőlük érkezik. Az évi 4 millió palack, melynek fele rozé 90 százaléka a hazai fogyasztók poharába kerül.
Természetesen a vacsorát és a pincelátogatást kipipálva vidám, ám szakmai diskurzus folyt az asztaloknál.
A másnap reggel már az Érseki Palota Látogató Termében találta az akadémikusokat, ahol látványos tárlatvezetést követően a pincerendszerbe is bepillantást nyerhettünk. Mivel a palota építéséhez szükséges tufa köveket a mögöttes dombból kezdték kitermelni, létrejött a város alatt egy hatalmas pincerendszer, amely kiváló mikroklímával rendelkezett a borok tárolására, s így az egyház számára bor formában befolyt adót, a dézsmát is itt tárolhatták. A pincerendszer a Hatvani-kaputól a Rác-kapuig mintegy 3 kilométer hosszan nyúlt el a város alatt. A ma is látványos föld alatti labirintus sajnos nem érlel borokat, ennek ellenére a minden évben kiválasztott érseki borból kaphattunk kóstolót.
Sokan már ismerősként köszönthették Noszvajon, a Thummerer Pincét, ahol a pezsgős köszöntést követően Lamport József vállalt idegenvezetést a pincében. A főborásztól megtudtuk, a ma 100-120 hektáros birtok 1984-ben, jóval kisebb méretekben indult hódító útjára. Majd egy évtizeddel később költöztek Egerből Noszvajra, ahol a tufába vájt pincékben kezdték meg a munkát. Területük 80 százalékán kékszőlőt termelnek, a hosszan érlelt, nagy vörösborok világa. Mára a pince is 4400 négyzetméteresre bővült, a 9 ága a bejárattól felfelé emelkedik, így az erjedési gáztól könnyen megszabadulnak.
A kékszőlők javára növelik a fehérek arányát, melyből legnagyobb területen Királyleánykát termelnek, de Chardonnay-it is telepítenek, ami lassan átveszi tőle a vezetést. A szakember szerint a Zenit nem csak szőlész-, hanem borászbarát fajta, a legkorábbi és a legkésőbbi szüretet is ez adja.
Természetesen itt sem maradhatott el a pincészetről átfogó képet nyújtó kóstoló, s a Thummererékre jellemző kemencés ételek.
Két együtt töltött, tartalmas programokban bővölködő nap végén minden résztvevő elégedettségét fejezte ki. Ki a kulturális, ki a gasztronómiai, más pedig a szakmai napirendekre hívta fel a figyelmet, de abban teljes volt az egyetértés: folytatni kell!
vinicz