Vesztergombi Ferenc: egy élet a szekszárdi borokért

A Magyar Bor Akadémia hagyományt teremtett azzal, hogy létrehozta az Év bortermelője, majd az Év pincészete díjat. Ám a sort még egy újabb elismeréssel, Életműdíjjal is megfejelte, ezzel ismerve el azok munkáját, akik egy emberöltőn át a szakmaiság, alázat, tehetség hármasában szolgálják az ágazatot. 

Ahogyan Nyitrainé Sárdy Diána, a Magyar Borakadémia elnöke mondta, ez nem egy életpálya lezárása, hanem egy lehetőség, hogy megálljunk és fejet hajtsunk a szakma nagyjai előtt.

A Magyar Országgyűlés Vadásztermében tartott ünnepségen az ágazat legfontosabb szereplői, borakadémikusok, barátok köszöntötték a díjazott szekszárdi borászt, Vesztergombi Ferencet.

„Különleges, képzeletbeli utazásra hívom Önöket, a Szekszárdi Borvidék szívébe, ahol a Vesztergombi Pince borai, amelyek Vesztergombi Ferenc keze munkájából születtek nem csupán italok, hanem a magyar gasztronómia, kultúra, közösségi összetartozás és egészségmegőrzés szimbólumai”- kezdte köszöntőjét Jakab István. 

Az Országgyűlés alelnöke hozzátette, a Szekszárdi Borvidék mesél földről, emberekről és hagyományokról. Ebben a varázslatos környezetben működik a Vesztergombi Pince, amely generációk óta elkötelezett a minőség és a hagyományok mellett. Vesztergombi Ferenc borai olyanok, mint egy kézfogás: őszinték, melegek és összekötnek minket.

 A bor közösséget épít: családot, barátokat, szomszédokat hoz össze. Egy pohár borral a kézben könnyebb megosztani az örömöt, és elviselhetőbbé válnak a nehézségek. Ez az összetartó erő az, ami a magyar borvidékeket, köztük Szekszárdot, igazán különlegessé teszi.

„Sokaknak, akik összegyűltek ezen a történelmi helyen, nemcsak a bor fogyasztásának, hanem a készítésének az öröme is megadatott. Egy borász számára kevés dolog ad akkora elégtételt, mint évről évre újragondolni, megtervezni és végigvinni azt a hosszú és fáradságos munkát, amelynek eredményeként megszülethet a bor. A bor erős szakmai és nemzeti szövetség, amely összeköt bennünket”- hangsúlyozta köszöntőjében Nagy István agrárminiszter. 

A tárcavezető hozzátette, a magyar kormány – ahogy eddig, úgy a jövőben is – a bortermelők mellett áll. A borásztársadalmon belül, a partnerség mellett szükség van olyan egyéniségekre is, akik példamutató tevékenységükkel elöl járnak. Akik képesek és hajlandók kockázatot vállalni, és nem csupán magukért vagy a szűkebb közösségükért, hanem akár egy egész ágazatért. Ők azok, akiknek lámpás van a kezükben. Fényük szép időben talán nem látszik, de amikor szükség van rá, megvilágítja az utat. Vesztergombi Ferencről van szó, a szekszárdi borvidék emblematikus személyiségéről, mondhatni doyenjéről. Aki sokszor a borvidéke érdekeit a sajátja elé helyezve hordozta és hordozza a magyar és a szekszárdi bor zászlaját.

A Vesztergombi család gyökerei mélyen kapaszkodnak a Szekszárdi-dombság földjébe, és szorosan fonódnak össze a város történetével. Az 1700-as évek elejéről fellelt címer tanúsítja, hogy a család az 1600-as évek óta biztosan foglalkozott szőlővel és borral.

Vesztergombi Ferenc számára a borászat nem pusztán mesterség, hanem családi örökség. Ezért szinte az elsők között alapította meg saját borászatát a ’90-es évek legelején. Ahogy mondani szokta: ekkor jutott fel pályája csúcsára –  segédmunkás lett, de a saját pincéjében. A szakember oroszlánrészt vállalt a Szekszárdi Bikavér, mint márkanév megmentésében. Olyannyira, hogy a borvidéken első családi pinceként töltötte palackba az újra engedélyezett Szekszárdi Bikavért. Az addig lenézett és „alsó polcos” Kadarkát minőségi borként palackozta újra Szekszárdon. 

E két ikonikus borfajta újrafelfedezése és sikere hozta meg számára a szakma egyik legnagyobb elismerését: 1993-ban elnyerte az „Év Bortermelője” címet, elsőként Szekszárdról, harmadikként az országban. Társaival újraélesztette a Szekszárdi Hegyközséget, amelynek tevékenységében is aktív szerepet vállalt.

Az apáról fiúra szálló tudásban nemcsak szőlőmetszés, fajtakísérlet és pincetechnológia adódik át, hanem világkép, értékrend, hit és jövő. Hiszen a jövőnk múlik a generációváltás sikerén. Nem csak a borászatban, de az agrárium valamennyi szeletében. Kós Károly szavai szerint minden nagy nemzetnél az apák dolgát az utódok folytatják.

Társaival közösen újraalapította a Szekszárdi Hegyközséget, ahol 1995 és 2003 között alelnökként, majd 2018-ig küldöttként aktívan dolgozott. Alapító tagja a Pannon Bormíves Céhnek, az Alisca Borrendnek, valamint a Szekszárdi Borászok Céhének, rendes tagja a Magyar Bor Akadémiának.

A Vesztergombi Pince gazdálkodását ökológiai szemlélet, fenntarthatóságra való törekvés, és a fajtaválaszték tudatos egyensúlya jellemzi: a tradicionális szekszárdi fajták mellett a nemzetközi világfajták is helyet kaptak.

Szekszárd északi részén 2004-ben megépült az új borászat, amely a borkészítés és a vendégfogadás modern központja lett. Évjárattól függően, átlagosan 150 ezer palack bort készítenek évente, melyek elsősorban a hazai gasztronómiában és kereskedelemben érhetők el, ugyanakkor egyre növekvő exportpiacokra is eljutnak.

Számtalan hazai és nemzetközi borversenyen mérettetett meg, ahol rangos díjakkal ismerték el munkáját. Ezek az elismerések mind tanúsítják, hogy Vesztergombi Ferenc nemcsak követi, hanem alakítja is a minőség bor útját.

Vesztergombi Ferenc munkásságát és közéleti szerepvállalását számos rangos hazai elismerés is kíséri. 2003-ban Szekszárd Város Közjóért díjában részesült, majd 2012-ben elnyerte a Szekszárd Város Díszpolgára címet. 2018-ban Életfa Emlékplakettet kapott elismerésül a szőlészet és borászat területén végzett lelkiismeretes, becsületes munkájáért és eredményes életútjáért. 

És most, 2025-ben, a Magyar Bor Akadémia mély tisztelettel adományozta az Életműdíjat Vesztergombi Ferencnek, a szekszárdi borvidék emblematikus személyiségének.

– Vinicz –