Az idei évben három alkalommal is ünnepelhettek a villányi borászok. Tavasszal Günzer Tamást ünnepelhettük az Év bortermelőjeként, nyáron Bock József kapta meg az Életműdíjat, s augusztus 29-én a Gere család nyerte el az Év Pincészete címet, amelyet a Magyar Bor Akadémia, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége nyújt át évről évre munkájuk elismeréseként a magyar borászatban irányadó pincészeteknek. Az, hogy 2024-ben mindhárom nagy, országos szakmai díjat villányi borásznak adták át, megmutatja, hogy együtt, egymás mellett válhatnak sikeressé.
A 90-es évek eleje óta, amikor Villányban néhány borász forradalmat csinált, sok minden megváltozott, viszont Gere Attila ma is ott tud lenni a csúcson, képes reagálni a kihívásokra, az újdonságokra, az elvárásokra. Egy borvidék elképzelhetetlen emblematikus borász nélkül, de egy borász is nagyon szorosan kötődik a borvidékhez. Mit jelent Villány, és hol van benne szerepe a Gere családnak?
„Nősülés után még egy ideig innen 13 kilométerre, Újpetrén éltünk, s párhuzamosan dolgoztam erdészként a helyi szövetkezetben, s műveltük a kis háztájinkat, az 1200 négyszögöles szőlőnket. Igaz, a munkahelyemen is voltak sikerélményeim, de az erdész szakmában az eredmények kicsit lassabban jönnek. 17 évig erdészkedtem, láttam a legelső csemetéimet, amikor már 5-6 méteresek voltak. Az első üzleti sikerek a borhoz kapcsolódnak. A feleségem csábított el, rajta keresztül kaptam rá a szőlőtermesztésre, a borkészítésre, ami abban az időben óriási lehetőségnek számított. Amikor megkóstoltam egy Oportót, első érzésem az volt, hogy ezek a villányiak nem tudják, mi van a kezükben. Ez egy kincs. Pedig előtte sörös ember voltam, és a borral nem nagyon foglalkoztam, de ha nekem ízlik ez a bor…”– mesélte Gere Attila, ezek voltak azok az alapgondolatok, amik elindították a boros úton. A 90-es évek változásai felgyorsították a folyamatokat, lehetett fejleszteni, bővítették a területeket.
„Meg kell említenem a Fortunát, az Arany bárány éttermet, Meskál Tibort által jegyzett szállodákat. Sokat vállaltak, nélkülük nehéz lett volna népszerűsíteni a magyar bort. Évek alatt kialakult köztünk egy barátság, megalakult az úgynevezett Presztízsklub, aminek tagjai voltak szállodások, éttermesek, borászok. A prémium adja az élet szépségeit, beülünk egy étterembe, és jót eszünk, jót iszunk, mindezt profi kiszolgálással, nekem sokkal több már nem kell”– avatott be a szakember.
Gere Attila korán befutott, s aki élen van, azt akarja mindenki legyőzni. Ő ennek mindig örült, s inspirálta, hogy nem szabad megülni a babérokon, hanem dolgozni kell tovább, mert már ott vannak mellettünk azok a kollégák, akik nagyon jó bort készítenek. „Elférünk a piacon. A mai napig vallom, a jó bort el fogod tudni adni. Csak ugye kérdés, hogy mi a jó bor? Számomra tiszta illat, tiszta íz és gyönyörű utóíz. Ha ez a három együtt van, akkor már nyertünk.”
A titokról kérdezve elmondta, náluk az egyszerűbb kategóriájú bor, az Olaszrizling, vagy egy Oportó is ugyanolyan jó minőségű, mint a Kopár. Ez adja a pince hitelességét, hogy akármelyik borukat megkóstolják, meg lehet bízik benne, mindet bátran le lehet venni az áruház polcáról is. Ezek az alapgondolatok vitték végig, és az eredmény mutatja, nem volt rossz út.
Attila nem csak a maga útját járó borász, hanem csapatjátékos is. Villányban komoly összefogást tapasztalunk a borászok között. „Szeretek szervezni is. Összehívtuk a kollégákat, gyertek el, hozzatok magatokkal egy palackot, tudnunk kell, mit iszik a világ. Ezeket az összejöveteleket én indítottam el 1992-ben, a Gere Panzióban, s a mai napig minden év december 29-én találkozunk. A borászatok jönnek, mindenki hoz egy-két palack bort, és megkóstoljuk. Hol helyezkedünk el mi a világban, milyen ár-érték arányú az adott bor, egy 5 eurós tételhez milyen minőség tartozik?”– hívta fel a figyelmet a szakember. Ebben a sorban szép példa a település közepén futó pincesor megnyitása a nagyközönség előtt. Szende Gábor volt az első, aki vendéglátói céllal indította a vállalkozást. Gere Attila, az egyik hegyközségi ülésen felhívta a borászok figyelmét, akiknek ott van pincéjük, nyissanak, mert ebből meg lehet élni. Tamáskodtak, ha Szende Gábor már kinyitott, nekik már nem lesz vendégük. Hogyne lenne, ha jön egy 50 fős busz, Szende Gáborhoz legfeljebb 30-an férnek be, a többi 20 mit csinál addig? Mára talán egy vagy kettő ami még nincs kinyitva, a többiek hosszú évek óta ebből szépen megélnek.
„Harminc évvel ezelőtt, 1994-ben kapta meg édesapám az Év Bortermelője díjat. Most értettem meg igazán, hogy ezzel az elismeréssel fejezték ki megbecsülésüket azért az intenzív és dinamikus munkáért, amivel megalapította és országosan ismertté tette a Gere Attila Pincészetét. Ebben annak az elhivatottságnak a visszaigazolását látom, ami azóta nap mint nap meghatároz minket is, immár a következő generáció tagjaként”– fogalmazta meg véleményét Gere Andrea.
Nem könnyű örökség szakmai körökben Gere névvel élni, nagy kihívást jelent a generációváltás. Gere Attila brandet hozott létre, aminek meg kell felelni. „Valóban nagy felelősségünk van abban, hogy méltó módon tudjuk folytatni a megkezdett munkát, legalább olyan jól, mint ahogy a szüleink csinálták, és ha lehet, akkor még jobban. Édesapámmal nagyon jó együtt dolgozni, nekünk ez hosszú ideje gördülékenyen megy. A villányi pincészetben folyó munkában 2003 óta veszek részt, folyamatosan egymás mellett vagyunk. Az első félelmem, ami miatt nem akartam azonnal hazajönni, és a borászatban dolgozni, hogy a közös munka miatt esetleg megromolhat a szüleimmel a kiegyensúlyozott kapcsolatom. Az előítéletem elpárolgott, mert mind a két oldal nagyon jól, intelligensen és kompromisszumkészen kezelte a helyzetet, egymást mindig meghallgatva, ami mind a mai napig jellemző”– nyugtázta a fiatal szakember.
Amikor valaki elindul egy ilyen összetett pályán, a szőlőművelés, a borkészítés, a marketingmunka, a gazdasági ügyek intézése mind egy személy vállán nyugszik. Andrea bevallja, amikor hazajött, ő is a marketinggel kezdett, mondván, talán a szüleihez ez a terület nem állt annyira közel. Fiatalként nagy lendülettel érkezett, új dolgokat, gondolatokat hozott, honlapokat készített… Majd lassan jött a kereskedelem, azt is először édesapjával együtt, majd kis idő múlva már egyedül tárgyalt a kereskedőkkel. Organikusan szerveződtek rá a feladatok, s ezzel együtt a felelősség is.
S, Gere Andrea számára mit jelent Villány? Egy nagyon jó csapatot, összetartó közösséget, akik valóban szeretik egymást. „Szeretünk szakmabeliekkel együtt borozni, közösen gondolkodni. Villány csak úgy épülhet, ha mi leülünk egy asztalhoz és kitaláljuk, hogy mit akarunk mi a borvidékről elmondani a nagyvilágnak. Fontos, hogy azonosan gondolkodjunk és itt megvan erre a fogadókészség. Valóban jó baráti viszony alakult ki a borászok között, annak ellenére, hogy egymás konkurenciái vagyunk, de jó értelemben vett konkurenciaharc van közöttünk. Villány nekem a szívem csücske, de ez mindig maradjon meg, hogy úgy tudjunk egymással kommunikálni, ahogy most tesszük. Ehhez mi, mint Geréék próbálunk hozzátenni a magunk eszközeivel, amennyit csak tudunk, részt veszünk minden közösségi munkában, és dolgozni sem vagyunk restek a borvidékért”– hangsúlyozta Andrea.
A kezdetek óta sokat változott a fogyasztói ízlés, kitapinthatóak a piaci trendek, amiket nem árt, ha egy borász figyel és tisztában van vele. Ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy legyen a borásznak saját identitása, egyénisége, és ne szélkakas módjára forogjon, éppen az adott divatnak megfelelően. Ha viszont – fogalmazta meg – önazonosnak érzi, és hitelesen oda tud állni mögé, a fogyasztóban fel sem merül a kérdés, ha a tőle kapott bort kóstolja, hogy az ne lenne „gerés”. A rozénak is megvan a maga stílusa, van, aki kicsit testesebbre készíti, sőt abszurdum, fahordóba teszi. Geréék inkább a könnyed vonalat szeretik, a friss, kirobbanó gyümölcsösséget, de nem akarnak túlzásokba se esni, ne legyen túl intenzív benne semmi. Minden bor a maga szintjén legyen méltó a Gere névhez. Egy rozénak a maga kategóriájában ugyanolyan jónak kell lennie, mint egy Kopárnak a vörösborok között.
„Villányban vannak nagyon jó, reduktív borok is. A saját pincénk mellett még a Gere-Schubert borászatot ugyancsak mi visszük, ahol a könnyedebb stílusú borokat készítjük. Cserszegi fűszeres, Irsai Olivér, Chardonnay, Sauvignon blanc, ha időben szüretelünk, akkor ott is el lehet kapni azt a stílust, amit szeretne az ember ezekkel a könnyed borokkal megmutatni. Ma jobban kell figyelni a szüreti időpont optimális megválasztására”– hívta fel a Figyelmet Gere Andrea, hozzátéve kedvence a Cabernet franc, nem véletlen, hogy a fajtát a borvidék is zászlajára tűzte. Villányban olyan franc-ok születnek, melyek a világon bárhol megállják a helyüket.
– Vinicz –
