Remek idő, remek társaság, szívélyes fogadtatás. Mivel mással is kezdhetném, hiszen évek óta tartó szünetet követően a Magyar Bor Akadémia szervezésében, a Hajós-Bajai és a Szekszárdi Borvidék meghívására 2024. április 30. és május 1. között bortúrára indultunk.
Megtapasztaltuk, „jó társaságban repül az idő”. Az induláskor megkezdett beszélgetés kitartott egészen Nemesnádudvarig – s folytatódott a szünetekben, az esti kóstolókon –, ahol Koch Csaba köszöntőjével és a nemesnádudvari polgármester, Kovács István bemutatkozásával megkezdődött a kétnapos bormaraton.
A „Sváb sarok” négy településéből háromnak – Nemesnádudvar, Császártöltés és Hajós – a borászai lepték meg a szakértő társaságot boraikkal. Tiszta ízű, kedves borok, és barátságosak, akárcsak a borvidéken dolgozók. Az ízélményt csak fokozta a pincesori séta, melynek részeként Sümegi József vezetésével megtekintettük a Borvilág-Borország pincét, s természetesen házigazdánk jóvoltából néhány muzeális tételt is megkóstolhattunk.
Innen csak egy futamodásnyira Hajóson, a felújított érseki kastély dísztermében fogadott Estók Mihályné Szalczer Erzsébet, Hajós város polgármestere, Kovács Róbert, a Hajósi Hegyközség elnöke és Lakner László, a Császártöltési Hegyközség elnöke. A közös ebédet és – természetesen – kóstolót követően kisétáltunk a világ legnagyobb pincefalujába, ahol 24 utcában, 1256 pincében érik a bor. Ha kicsit széthúzódott csapatunk, az csak a kulináris és vizuális élménynek köszönhető.
Borotán, Koch Csaba borászatában mivel mással, mint pezsgővel fogadott a házigazda. A borászati üzem bejárása igazi szakmai élményt nyújtott, a modern feldolgozó, érlelő pince sokakban váltott ki elismerést. Ha pedig már itt voltunk, nem csak Koch Csaba, hanem több borász boraival is megismerkedhettünk, s nyugtáztuk, felkészültségükkel, szakmai hozzáértésükkel nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is megállják a helyüket.
Egyszer régen felmerült bennem a kérdés, a Hajós-Bajai és a Szekszárdi Borvidékeket elválasztja egymástól a Duna? A válasz egyértelmű, nem elválasztja, hanem összeköti. S bár más karakterű borokkal jelentkeznek itt is, ott is, egyik sem több, vagy kevesebb a másiknál.
Miután elhagytuk a Hajósi Borvidéket, a Duna jobb oldalán, a Bodri Pincészetnél vertünk tábort, hogy a szállás elfoglalását követően, a közös vacsora mellett, a helyi borászokkal együtt ismerkedjünk a borvidék adottságaival. A széles választék, a magas minőség mindenkit meggyőzött, ahogyan Vesztergombi Csabától, helyi „túravezetőnktől” már oly sokszor hallottuk: a szekszárdi bor finom.
A másnap reggeli fogadtatásnál, a Schieber Pincészetben kapott pezsgőt senki nem utasította vissza. Innen – a nagy szél ellenére – dűlőtúrára indultunk, az újra művelésbe fogott Tabu-hegyre. Ki a mikrobuszból, ki a traktor pótkocsijáról gyönyörködhetett a Toszkánát megidéző tájban. Külön jólesett a házigazda Schieber Pincészet borai mellett Vesztergombi József és a Tringa Borpince, azaz Gál Attila rögtönzött borbemutatója. A termőtáj és a borok együttese különleges élményt nyújtott, amit visszatérve a Schieber Pincészet kóstolótermében igyekeztek vendéglátóink még magasabbra srófolni.
Az ebéd már a Mészáros Borászatban ért minket, ahol egy pincelátogatást követően Mészáros Pál és fia, Mészáros Péter avatott be a borkészítés magasiskolájába.
A kétnapos látogatás utolsó állomásán, a Vesztergombi Pincészetben Vesztergombi Csaba és Bősz Adrián várta az akadémiai csapatot, hogy mintegy feltéve az i-re a pontot, a legjobb boraikkal kápráztassanak el minket.
Kiváló programon vehettünk részt, s bár a szakmai túrák nélkül eltelt néhány év szinte esszenciáját élvezhettük ebben a két napban, remélem, nem kell ilyen sokat várni a következőig.
– vinicz–
A Túráról a Bor és Piac oldalán megjelent cikket ide kattintva olvashatja el!
